Copyright 2019 - Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

DSCF5735

2017. december 2-án megnyitotta kapuját a Székesfehérvári Püspökség, hogy az adventi időszakban, csendes, békés, imádságos légkörben készülhessünk együtt karácsony szent ünnepére. A délután négy órakor kezdődő hagyományos gyertyagyújtáson Spányi Antal megyés püspök gondolatai, és iskolánk gyermekműsora, igazi adventi hangulatot hozott az udvarba látogatók szívébe.

 

 

 2017. december 2-án megnyitotta kapuját a Székesfehérvári Püspökség, hogy az adventi időszakban csendes, békés, imádságos légkörben készülhessünk együtt karácsony szent ünnepére. A délután négy órakor kezdődő hagyományos gyertyagyújtáson Spányi Antal megyés püspök gondolatai, és iskolánk gyermekműsora igazi adventi hangulatot hozott az udvarba látogatók szívébe.
Az iskola alsós drámacsoportja, valamint az énekkar közösen készült a székesfehérvári első gyertyagyújtásra, a Melyiket a kilenc közül? című történettel.
A szomorkás, de szívhez szóló történetet ismert karácsonyi énekek és furulyaszó színesített. A mesében egy szegény cipészmester egyedül neveli kilenc gyermekét. Az egyik legfontosabb dolog számukra az ének. Ebben van minden örömük, de sajnos a gazdag háziúrnak ez nem tetszik. Megpróbálja pénzzel elcsendesíteni a gyereksereget, de nem jár sikerrel. A cipészmester nem enged a közös éneklésből, hiszen: „A szabadon szárnyaló énekszó drágább a világ valamennyi kincsénél.” A szeretet és az ének a legfontosabb a családnak. A pénz eltörpül ezek mellett.
Spányi Antal megyés püspök is erre utalt beszédében: a karácsony lényege nem az ajándékozás, hanem a közös pillanatok, az egymásra figyelés.

Kívánunk mindenkinek sok-sok együtt töltött percet az ünnepek alatt!

         Kovács Mónika

 

 

Első gyertyagyújtás a Jézus Szíve templomban

Advent kezdetekor az emberek lelkét, valami különös érzés hatja át. Ahogy az adventi koszorú első lila gyertyáját meggyújtjuk, úgy kicsikben és nagyokban egyaránt fellobban a láng, és a hitnek fénye beragyogja szívünket. Az a hit, amely megerősít bennünket abban, hogy a jó Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adja értünk. Adventben nem csupán várakozunk, hanem vágyakozunk is. Vágyakozunk, hogy a bűntől megtisztított lelkünkben megszülethessen a betlehemi kisded. Ilyen vágyakozással telve vett részt 2017. december 2-án az esti szentmisén a 2.b osztály, akik szívvel-lélekkel énekelték a Jöjj, népek Megváltója… kezdetű éneket, majd a gyertyagyújtást követően elmondták adventi versüket. Ferenc Atya, szentbeszédében elmondta, hogy ha sötét van, akkor bizony félünk, de ha beengedjük lelkünkbe a mi Urunkat, akkor az ő fénye úgy ragyogja be szívünket, életünket, hogy azon nem fog a sötét.

„Töltse be mindenki lelkét

az isteni szeretet,

s várjuk együtt örömmel

a betlehemi kisdedet.”

                 Rónainé Bodnár Judit

 

Első gyertyagyújtás Tusculanumban

Advent idején a lelkünk várakozik az Úr eljövetelére. Arra az örömre, boldogságra, amit Ő hoz el nekünk. Ebben az időben kedvesebbek és figyelmesebbek vagyunk egymással, jó cselekedetekkel tesszük széppé és boldogabbá a családunkat, barátainkat, környezetünket. Egy barátságos arc nagy áldás mindazok számára, akikkel az életben találkozunk, és még nagyobb öröm azok számára, akikkel együtt élünk.
Már hagyománnyá vált, hogy az adventi időben a tusculanumi templomban részt veszünk a gyerekekkel az adventi gyertyagyújtáson.
Így történt ez az idén is.
A 2. a osztály lelkes diákjai a Szent Szűz az egyház anyja templomban december 3-án kis elmélkedéssel, versekkel és énekekkel tették színesebbé, ünnepélyesebbé az első gyertyagyújtás pillanatát. Gitár kísérettel énekeltük el az „Adventi hírnök” című dalt, és az „Ó, jöjj, ó jöjj…” kezdetű éneket. Majd a gyerekek versben mondták el, milyen jó az Istenhez tartozni, milyen jó Benne bízni és remélni.

„Azt mondtam egy angyalnak,

aki az év kapujánál fogadott:

adj nekem egy lámpást,

hogy biztos léptekkel mehessek szembe

a bizonytalansággal.

Ő így válaszolt:

- Indulj csak a sötétbe,

és tedd kezed Isten kezébe.

Ez jobb, mint egy lámpás,

és biztosabb, mint egy ismert út.”

 

              Pozsonyi Béláné