Copyright 2020 - Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

Templom



Idén december 1-én kezdtük meg a betlehemi jászol felé vezető adventi utunkat.

 


Sötétben járunk, de a fény felé tartunk, a Megváltót várva. A mindent elborító harsány, zajos karácsonyi fényárban a decemberi hajnalok különlegesen szép gyertyagyújtásainak, szentmiséinek, elmélkedéseinek hagyománya mélységeiben kifejezi advent igazi lényegét. A várakozást, imádkozva megtett lépéseinket, melyek a sötétségből a fénybe visznek — csöndesen, csillogás és hivalkodás nélkül.
Évek óta hagyomány, hogy iskolánk diákjai műsorral készülnek az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtására. Egyszerű fenyőkoszorún — ami nagy reményünket jelzi, a keresztény ember várakozását Krisztus második eljövetelére — meggyújtottuk a gyertyákat: az első gyertyát, mely a „hitet” szimbolizálja, majd a „remény”, az „öröm”, s a 4. héten a „szeretet” gyertyája is lángra gyúlt/gyúl. Hétfőnként az alsó, szerdánként pedig a felső tagozatos osztályok diákjainak vezetésével elmélkedtünk, énekeltünk, imádkoztunk; a Királyok Királyának érkezésére emlékeztünk. Nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is igyekeztünk rendbe rakni.

I. gyertyagyújtás:

II. gyertyagyújtás:

III. gyertyagyújtás:

Szép hagyományunk, advent egyik különlegessége a hajnalban tartott rorate szentmise, melyen iskolánk apraja-nagyja, alsó és felső tagozatosok, gimnazisták egyaránt részt vettek. A decemberi hajnalok sötétsége, a szentmisék békés homálya is felmutatja advent igazi lényegét: az Úr eljövetelére, Jézus születésére készülünk.
A roráté-mise elnevezése a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” lerövidítése. De hívják angyalmisének is, mivel Szűz Mária tiszteletére mutatják be minden reggel. Akárhogy nevezzük, vagy akármit gondolunk róla, az érzésen semmi sem változtathat. Az érzésen, amikor sötétben elmész a templomig, majd kijössz a mise végén és már világos van, s eszedbe jutnak a zsoltár szavai: Krisztus a felkelő Napunk. Vagy amikor álmosan beülsz a még hideg templomba, felcsendül az ének és hirtelen átmelegszel, a szívedtől a kislábujjad hegyéig. De az az igazi, amikor mise előtt nem eszel semmit, csak a szentmise végén, közösen a többiekkel egy agapé keretében.

„Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. […] Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. […] A tegnap gondja mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: »Harmatozzatok, égi Magasok«.”

(Részlet Fekete István Roráte című novellájából)

Iskolánk lelki napja is egy kis megállásra, lelki töltekezésre hívott. A karácsonyt megelőző négy hét a várakozás, a felkészülés időszaka. Ennek keretében az alsó tagozatos osztályok adventi és karácsonyi dalokat énekeltek, majd Jézus születéséről emlékeztek meg. A felső tagozatosok és gimnazisták elmélkedéseken vettek részt, ezzel is közösen készülve karácsony ünnepére, utat készítve Jézusnak ebben az adventben is. Az 5.a,b-vel Hajdu Ferenc atya, a 6.a,b-vel Dornbach Katalin, a 7-8.a,b-vel Bohn István atya, 9-10.a-val Tóth András atya, a görög katolikus gyerekekkel Kruppa Levente atya beszélgetett az adventről, a szent várakozásról.
A program lelkiismeret vizsgálattal, majd szentgyónással folytatódott. A lelki nap záró eseménye, és egyben csúcspontja a szentmise volt, melyet Hajdu Ferenc atya celebrált.

„Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” (Lk 1,78–79)

Pálfi Mariann