Mikulás - Advent - Karácsony

Advent beköszöntével hetente fellobbannak a gyertyák az adventi koszorún, a templomokban, a családi otthonokban, s iskolánkban is. Jelzik a várakozás és a készülődés lelkületét.

Advent. Egy szó, megannyi érzés, jelentés. Az év egy olyan időszaka, amikor minden egy picit jobb. Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. Szent idő: a reménykedés ideje, a várakozás izgalma, ahogy közeledünk a karácsonyhoz, ahogy a sötétségből a fény felé tartunk. Évek óta hagyomány, hogy egyszerű fenyőkoszorún meggyújtjuk a gyertyákat: az első gyertyát, mely a „hitet” szimbolizálja, majd a „remény”, az „öröm”, s a 4. héten a „szeretet” gyertyáját. A járványügyi helyzetre való tekintettel hétfőn és kedden az alsó, szerdán és csütörtökön pedig a felső tagozatos osztályok diákjai imával, énekkel, kis műsorral kedveskedtek, ezzel is megidézve az ünnep szentségét és szépségét, a várakozás örömteli pillanatait. Így lehetőségünk van felkészülni Jézus születésére, átgondolni életünket, a jót erősíteni az életünkben és az Úrral való kapcsolatunkat elmélyíteni.
Az ad­vent az iga­zi vá­ra­ko­zás, a szép­ség, az ün­nep­re va­ló han­go­ló­dás szent, csen­des, meg­hitt, ben­ső­sé­ges ideje. Ad­ven­tus Do­mi­ni: az Úr eljövetele. A ta­lál­ko­zás­ra va­ló ké­szü­lő­dés a négy ad­ven­ti hét lé­nye­ge. Az Úr el­jött és eljön az idők vé­gén. Több­fé­le mó­don is el­jött/eljön hoz­zánk: születésekor be­lé­pett a mi vi­lá­gunk­ba, hogy meg­vált­sa a vi­lá­got; el­jön az idők vé­gén is, hogy új vi­lá­got te­remt­sen kö­rénk; és ha be­en­ged­jük őt, min­den­nap meg­ér­ke­zik hoz­zánk, hogy szí­vün­ket be­tölt­ve szerethessük őt.

Pálfi Mariann

• Előző
• Tovább