Copyright 2019 - Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

20190725 112825A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával, Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség koordinálásával 2019. július 22-28. között bringás vándorláson vettünk részt Észak-Magyarország rejtett kincsei mottóval Somoskőújfalu, Salgótarján, Ipolytarnóc, Hollókő, Bánk, Szokolya, Esztergom, Kesztölc útvonalon.


Hétfőn épségben, egészségben megérkeztünk Somoskőújfaluba, ahol szállásunk elfoglalása, és biciklik beüzemelése után felpattantunk és máris terepen, a közeli erdőben próbálgattuk tudásunkat, gyakoroltunk a másnapi túrára, mintegy 8 km-en. A Medves-fennsíkra egy régi vasút nyomvonalán lehetett felmenni, izgalmas alagúton és gyönyörű erdőn át. Útközben felszaladtunk Salgóbánya kicsiny településének közelében, a fennsík 625 méter magas vulkáni csúcsán található Salgó várába. A várat a 13. században építtették a tatárjárás utáni időszakban. Az öregtoronyból pompás kilátás nyílt a környékre, a várhegy közelében pedig mesés sziklaképződményeket, változatos lávaformákat csodálhattunk meg.
Kedden 39 km-es túránk kezdetén Somoskőújfaluból rendőri felvezetéssel Salgótarjánig kerekeztünk, ahol  egy geológiai érdekességet a Baglyaskő-várat tekintettük meg. A nem túl magas vulkanikus sziklán egykor vár állott. A hegy külső formájában ma is várromnak látszik, pedig nem más, mint egy kővé meredt vulkáni embrió. Évmilliók során a kráterbe szorult bazalt körül kimosódott a lazább kőzet, s a megmaradt, kettéhasadt bazalt most is érdekes látványt nyújt. Következő állomásunkon a megfoghatatlan nyugalmat árasztó parkban, Ipolytarnócon a világhírű őslénytani lelőhelyen, mintegy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett „ősvilági Pompeii”- t tekintettünk meg. A vulkáni katasztrófa megőrizte a terület állat- és növényvilágát. A riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok átjárták az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek. Cápafogakkal hintett tengerparti fövenyt, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fáit, a bükkábrányi ősfákat (mely tizenhat mocsárciprusból álló erdőmaradvány), egzotikus növénylenyomatokat, ősvilági élőlények lábnyomait (a lábnyomos homokkő kétezer négyzetkilométer felületen 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát tartalmazza: ősorrszarvú, őz, szarvas félék, ragadozók és madarak lábnyomait), a vulkáni tufaáradatában összesült maradványokat csodálhattunk meg. Programunk lombkorona sétánnyal (ahol a levelek között bujkáló szél susogását hallgattuk, a víz és az erdő talajának illatát szívhattuk magunkba), és 4D mozival zárult, melyben az időgép  a miocén korba kalauzolt, bemutatva az akkori állat és növényvilágot.
Szerdai napunk is eseménydús volt, mindjárt a túra elején fiatal technikusainknak kellett munkába lendülniük és egy defektet elhárítaniuk. Kitűnőre vizsgáztak.
Első megállóhelyünk a nógrádszakáli Páris-patak szurdokvölgye volt. A népességről Palóc Grand Canyonnak is nevezik.  Régen folyó kanyargott itt, mely mélyen bevájta magát. Így látványos 10- 15 m magas, hirtelen leszakadó falak közt kirándulhattunk. Hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölémagasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, indák nyúlnak a gyanútlan vándor után...; itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kellett átmászni. Láthattunk kisebb „üregeket”, amelyek üledékes kőzetbe beágyazódott fatörzsek lenyomatai. Ezek Magyarország első falenyomat barlangjai, amelyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak.
A Robinson-szigeten megebédeltünk, strandoltunk, majd az esti órákban 50 km megtétele, erdei terepen való kerekezés után megérkeztünk Hollókőre, ahol a napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is a letűnt korok hangulatát. Sötétedett már mire elfoglaltuk az ízlésesen és korhűen berendezett szobánkat, így a falu felfedezése és a vár meglátogatása másnapra maradt.
Csütörtök hosszú nap volt két nagy emelkedővel közel 51 km-rel. Bármerre járunk Hollókő környékén, a település híressége, a szikla csúcsára épített vár egyszer itt, másszor ott bukkan fel előttünk. A napi bringa utunkat a varázslatos környezetben épült vár meglátogatásával kezdtük, amely egy kiugró sziklaszakadék szélén áll. Csodaszép cserháti panorámában gyönyörködhettünk. Az Ófaluban tett séta után, ahol a kontyolt palóc parasztházakban és a fazsindelyes római katolikus templomban gyönyörködhettünk, nyeregbe pattantunk és Bánk felé vettük utunkat. Hollókőről a Cserhát kis településein át, szép erdei környezetben haladt a túra. Megmásztunk pár emelkedőt, de cserébe egy 5 km hosszú lejtőn élvezhettük a suhanást. Cserhátsurányban a tónál megpihentünk, majd tovább kerekeztünk, kerekeztünk, kerekeztünk... Úgy éreztük az útnak sohasem lesz vége. Magyarnándort, Debercsényt, Szentét, Kétbodonyt és Romhányt elhagyva Bánkra érkeztünk. Estefelé levezetésként a bánki tóban szaltóugró és úszóversenyt rendeztünk.
Pénteki nap Bánk – Felsőpetény – Nőtincs – Nógrád – Királyrét - Szokolya útvonalon 35 km letekerésével telt. A romjaiban is lenyűgöző látványt nyújtó nógrádi várnál tettünk egy kis kitérőt, amely már messziről feltűnt a Börzsöny keleti szélén álló magányos 286 m magas andezit kúpon. Az Ipoly folyó által félkörívbe fogott Börzsöny belsejében megbújó Nógrád község névadó vára, amely a környező vidékből kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza. Szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos és belső várból álló vár hazánk legrégibb kővárai közé tartozik. A romok közül a felkiáltójelként meredező öregtorony  háromemeletes fala a legnagyobb maradvány. A falakról és a bástyáról csodás kilátás nyílt a falura, a Naszályra (Cserhát-hegység egyik utolsó nyúlványa), valamint a Börzsöny hegyeire. A vár meglátogatása után tovább gurultunk egy csodálatos erdei bringaúton a Királyrétig. Késő délután utunk végállomásán Szokolyán vezettük le a nap során felgyűlt felesleges energiáinkat...
Szombaton 50 km-es túránk kezdetén Szokolyáról legurultunk Kismarosra a Duna-menti kerékpárútra. „Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek…” Móz. 28,12.  Innen a nap hátralévő részét sík terepen, felhőszakadásban tettük meg. Első megálló a szobi kompkikötő volt, majd a Dunán átkelve a Duna partján, Esztergom felé tartottunk. Esztergom környékén már nagyjából megszáradtunk, mire ismét zuhogó esőbe érkezve bringáztunk tovább. Zuhogott az eső, arcunkba fújt a szél… így a Nagyboldogasszony – és Szent Adalbert-főszékesegyház megtekintését kihagytuk, hogy minél előbb a Pilis-hegység délnyugati lábánál található Kesztölcre megérkezzünk. A hangulatos Kesztölci pincesor mellett elhaladva az Erdészház turistaszálló felé kanyarodtunk. Itt lett volna a szállásunk, de problémák adódtak a szálláslehetőséggel, ezért még ezen a napon - ugyan egy kis szervezést igényelve a hazautazás - az esti órákban hazaérkeztünk.
Sokszínű, tartalmas napokat töltöttünk együtt, s a majd 235 km-es utunkon gyönyörű helyeken jártunk Karancstól, a Börzsöny-hegységen, a Cserháton, Pilis-hegységen keresztül a Duna kanyarig, s ennek a területnek a természeti értékeivel valamint kulturális örökségével is ismerkedtünk. Mindannyian felejthetetlen élményekkel tértünk haza.

Pálfi Marianna