Copyright 2021 - Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

20210528 094513


Május 28-án iskolánk apraja-nagyja élményekben gazdag, izgalmas osztálykiránduláson vett részt.

 

1.a osztály

          2021. május 28-án, pénteken, napsütéses, de kissé szeles időre ébredtünk. Ezen a reggelen az iskolatáskát újra a hátizsák váltotta fel. Kirándulni mentünk vonattal Martonvásárba a Kastély Parkba. Kisétáltunk az állomásra és izgatottan vártuk a vonatot. Volt olyan gyermek, aki még soha nem ült vonaton. Azon tanakodtak, vajon milyen érzés lehet.
Amikor megérkezett a vonat, felszálltunk, és mindenki izgatottan kereste a legmegfelelőbb ülőhelyet a barátaik körében. Utazás közben lelkesen szemlélték a mellettünk elsuhanó tájat. Miután leszálltunk a vonatról, rövid séta után megpillantottuk a Kastély Parkot és a tavat. A parkban letelepedtünk a fűre és elfogyasztottuk a reggelinket. Közben figyeltük az öreg fákat, a tó hullámzó vizét, de néhányan már a focit és a játékokat keresték elő a hátizsákjukból. Hatalmas platánfák szegélyezték a tópartot, vastag törzsüket 11-en tudtuk átkarolni. Besétáltunk a szigetre, és megismerkedtünk a mocsári ciprussal, amelynek légzőgyökerei magasan a felszín felett magasodtak. Törzsének kerülete 5 méter volt. Ez az öreg fa az 1800-as évek óta áll a tó partján. Megtudtuk, hogy már csak az arborétumokban találhatók meg, Vácrátóton, Alcsútdobozon és Szarvason.
A sziget közepén lévő színpadon megpillantottuk Beethoven német zeneszerző szobrát.
A szigetről kifelé sétálva vadkacsákat láttunk a vízen. Ahogy közelebb értünk hozzájuk, óvatosan beljebb úsztak, utánuk pedig a kicsinyeik igyekeztek. A réten aztán letelepedtünk és a játék vette kezdetét. Fociztunk, frízbiztünk, labdáztunk, voltak, akik a bokrok között sátrat építettek maguknak. Voltak, akik faágakkkal vívtak… Közben egy ott dolgozó apuka megmutatta a park egyik fűnyíróját és traktorát, amelyekbe bele is ülhettünk és kipróbálhattuk milyen ülés esik benne.
Lassan a délelőtt eltelt és indultunk vissza az állomásra. Hazaérkezve még útba ejtettük a közeli fagyizót, és mindenki kedvére választhatott a szebbnél szebb jeges csodák közül.
A gyerekekkel együtt megint egy csodálatos napot töltöttünk, tele játékkal, élményekkel!

Pozsonyi Béláné of.

1.b osztály

          Május utolsó péntekjén (05.28-án) az 1.b osztály kiránduláson vett részt a martonvásári Brunszvik-kastély parkjában.
Már napokkal előtte izgatottan készülgettünk erre a napra. Képzeletben többször elutaztunk a kirándulásunk helyszínére. Sokat beszélgettünk a gyalogos-, és a vonattal való közlekedésről.
Péntek reggel, kirándulásra készen, izgatottan érkeztünk meg az iskolába. Napunkat reggeli imával kezdtük. Szűz Mária és az Úr Krisztus segítségét kértük, hogy jól érezzük magunkat a kiránduláson.
Majd elindultunk gyalogszerrel a vonatállomásra. Itt szomorúan hallottuk, hogy néhány percet késni fog a vonatunk. Miután megérkezett a várva várt közlekedési eszközünk rövid vonatút vette kezdetét. Martonvásárra megérkezvén elsétáltunk a Brunszvik-kastély parkjáig.
Bent az angolparkban rögtön letelepedtünk a kastély előtti rétre, a tó partjára, s egy jó nagy tízóraizást csaptunk. Előkerültek a szendvicsek, a kulacsok, és jóízűt falatoztunk.
Kis idő elteltével felkerekedtünk körbejártuk a vadregényes parkot. Utunk a tó partján, az öreg platánfák lombjai alatt vezetett. Egy kis hídon átkellve egy vadregényes szigetre jutottunk, ahol megcsodálhattuk a mocsárciprus érdekes, föld fölötti gyökérzetét.
Továbbmenve madárdaltól hangos fák között sétáltunk. Végül megérkeztük egy nagy rétre, ahol letáboroztuk. Megéhezve a nagy sétától ismételten előkerültek az enni, innivalók.
Miután jóllaktunk meglepetésként egyik osztálytársunk apukája fűnyíró és a föld megmunkálását végző traktorokat mutatott be nekünk. Csodálattal, élvezettel jártuk körbe, ültünk bele, s hallgattuk meg az erős hangját ezeknek a járműveknek.
Ezután jókedvű játék, vidám hancúrozás, óriási futkározás vette kezdetét.
Eljött a hazamenetel ideje, kellemesen elfáradva indultunk vissza a vonathoz.
Érden jött az újabb meglepetés, amikor a kirándulás zárásaként fagylaltot ehettünk.
Sok-sok élménnyel gazdagodva, hálásan zártuk ez a jó hangulatú napot.

Fülöp-Pusztai Pupos Miklós of.

2.a,b osztály

          Reggel 8 órakor már mindenki kirándulásra készen várt az osztályteremben, el is indultunk tele energiával. Első célállomásunk a Minaret volt Ófaluban. 2,5 km állt előttünk és szerencsére szép napos időnk volt, hamar meg is érkeztünk. A Minaret sajnos átmenetileg zárva volt, csak a kertbe tudtunk bemenni, ahol meg tudtunk pár érdekességet az épületről. 23 m magas, XVII. században épült a török világ emlékét idézi a római út nyomvonalán. Egy röpke pihenő után tovább indultunk, a római úton. Elérkeztünk az ófalusi Szent Mihály kúthoz, amelyből gyógyvíz folyik. A víznek rendkívül sok jótékony hatása van, sok betegség gyógymódja, a gyerekek viszont nem tartották túl ízletesnek, hiszen a víznek nincs jó illata és az íze sem túl jó. Volt, aki megtöltötte a kulacsát és indulhattunk is tovább. Útközben megálltunk a római emlékeknél; a római kort idéző oroszlánnál, amire a gyerekek egyből fel akartak ülni, illetve a hajdani római út maradványa, amit a gyerekek megtapintva kicsit visszarepültek a múltba, elgondolva, hogy sok- sok évvel ezelőtt itt a római katonák ezen az útvonalon mentek végig. A múlt megismerése után tovább folytattuk utunkat a Szapáry kastély romjai felé. Mivel itt már a gyerekek kellően elfáradtak, letáboroztunk és elfogyasztottuk a tízórainkat. Itt eltöltöttünk egy fél órát, mindenki örült a szabad játéknak. A kilátás csodálatos volt, beláttuk a város nagy részét és még gólyákat is láttunk. A kis pihenő után folytattuk utunkat.  Séta közben a szemügyre vettük az ép nyíló virágokat; vadrózsából és bodzából nagyok sokat láttunk. Utolsó állomásunk következett, a Beliczay- sziget, Tőzike tanösvény, és előtte a gyerekek kedvenc része a fagyizás. Miután mindenki megkapta a kedvenc fagyiját, elindulhattunk a tanösvényre.  Az izgalmas kirándulóhelyen, ami a Duna mentén húzódik egy csodaszép erdőn át, sok kihelyezett táblán olvashattuk el, milyen természeti csodákat rejt ez a kis sziget. Ahogy a tanösvény nevében is benne van, rengeteg tavasszal nyíló tőzikét láthatunk, de emellett sok már pompás éppen virágzó növényt megismerhettek a gyerekek; kőris, vad gyümölcsfák, vadszőlő, borostyán és rengeteg védett virág. Növényvilága mellett állatvilága is rendkívül érdekes, a tájékoztató táblák figyelmeztetnek, hogy rókával is találkozhatunk, megleshetjük a nagy kócsagot, illetve különböző békafajokat. A hosszú séta után elértük a Duna partot, ahol következhetett egy hatalmas játék; kacsázás a vízben, kavicsdobálás. Egyszer csak hatalmas kiabálásra lettünk figyelmesek, siklót találtak a gyerekek. A bátrak egész közel merészkedtek hozzá, de szerencsére a kis sikló elköszönt tőlünk és a vízben folytatta útját. Jó volt megpihenni az erdő csendjében, játszani, beszélgetni. Az utolsó szendvicsek is elfogytak, készen álltunk a visszavezető útra. Az erdőből kifele találkoztunk még szitakötővel, gyönyörű lepkékkel, elköszöntünk az erdőtől és elindultunk vissza az iskolába. A gyerekek nagyon elfáradtak, kicsit tovább is tartott a séta, mint reggel, amikor tele voltunk energiával. Az iskolába érkezve már vártak minket a szülők. Mindenki nagy élménnyel gazdagodott, és szuper napot töltött el osztálytársaival, lakóhelyünket megismerve. Összesen 8 km sétát tettünk meg, büszkék lehetünk magunkra.

Fülöp Szidónia, Ráczné Kornseé Kitti napközis nevelők

Barota Margit, Tóbiásné Gyimesi Anita osztályfőnökök

3.a osztály

          A pénteki napot a 3.a osztály Nagytétényben, a Kastélyparkban töltötte.
Először elgyalogoltunk a vonathoz, majd 2 megállót utaztunk. Már ez is izgalmas volt! Mikor megérkeztünk a parkba leültünk és falatoztunk. Ezután a játszótéren, focipályán, füves részen sokat játszottunk. Utána megnéztük a kastélyt (sajnos csak kívülről), és a templomot. Lassan visszamentünk a parkba, ahol megebédeltünk, majd egy kicsit még játszottunk.
Fáradtan utaztunk vissza Érdre, de az iskolában újra erőt kaptunk, és sokat játszottunk.
Nagyon jól éreztük magunkat a kiránduláson.

Dombai Rita


3.b osztály

          2021. május 28-án délelőtt a 3.b-vel a Kamaraerdőbe mentünk osztálykirándulásra. Végig sétáltuk a tanösvény 6 állomását, melyeken megismerkedtünk e természetvédelmi terület növény- és állatvilágával. A két órás túra alatt a gyerekek 4 fős csapatokban játékos erdőismereti feladatokat oldottak meg. Például nagyságsorrendbe tették az itt jellemző madarakat a szárnyfesztávolságuk szerint, beazonosították az emlősöket a lábnyomaik alapján vagy megfejtették az ízeltlábúak nevét fénykép és fordított írás segítségével. A séta közben megtanulták felismerni e táj legjellegzetesebb fáit, fűféléit, virágait, gombáit. A kirándulás derekán megpihentünk a nagyréten, ahol kényelmesen megtízóraiztunk. Evés után a tanulók jót játszhattak a napsütésben. Volt ott fára mászás, füves lejtőn palacsinta-gurulás, labdázás, bújócska… A gyerekek sokat tanultak, még többet nevettek, s kellemesen elfáradtak a program végére.

Szabóné Puzsier Katalin of.

4.a osztály

          A karanténos tavasz és online oktatás után igazi ajándékként éltük meg a május 28-ára kitűzött kirándulás lehetőségét. Mivel az előző napokban sokszor esett az eső nagyon izgultunk mi lesz, el tudunk-e menni?
De Mária most is anyai pártfogásába vett minket, mert igazi napsütéses napra ébredtünk és ez ki is tartott egész nap.
Reggel 8 órakor indultunk az autóbusszal Katalinpusztára, a Gyadai tanösvényre egy kihívásokkal és kalandokkal teli kirándulásra.
Érkezésünk után megettük a tízórainkat, hiszen kirándulni csak „elégedett” hassal érdemes.
Első kalandunk az óriáscsúszda volt, ahol mindenki kipróbálhatta kreatív csúszási technikáit. Aztán nekivágtunk az erdőnek. Utunk meredek domboldalon, vadvirágos mező mellett vezetett az óriások asztala felé, rönkhídon és lengőhídon, no és egy igen hosszú függőhídon át.
Gyönyörű virágokat, érdekes rovarokat láttunk. Megfigyelhettük a különböző turistajelzéseket és lábnyomokat. Találtunk elhullajtott szarvasagancsot és láttunk erdei siklót is.
Közös játékkal pihentük ki a 8 km-es túrát, mielőtt hazafelé indultunk.
Igazán jól éreztük magunkat és nagyon jó volt együtt lenni!

Némethné Annus Krisztina of.

4.b osztály

          Mindenki nagyon várta május utolsó péntekét, hiszen az elmúlt tanév pandémiás időszakában nem volt lehetőségünk osztálykirándulásra menni.
Az idei évben utunk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezetett. Zsuzsa néni - aki korábban stewardessként dolgozott - és Miklós bácsi, a sofőrünk mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat.
Szigorú biztonsági ellenőrzést követően léphettünk be a reptér területére. Buszunk elsőként azon üzemanyagtartályok mellett haladt el, amelyekben a Százhalombattáról érkező több ezer liter kerozint tárolják. Látogatásunk során láttunk repülőgép tankolást, egy hatalmas teherszállító gép útra bocsájtását, egy utasszállító, illetve egy kis magánrepülőgép földet érését. Az Olaszországból menetrend szerint érkező járat kapitánya és légiutaskísérője integetve üdvözölte kis csapatunkat körülbelül húsz méter távolságból. Szinte testközelből figyelhettük meg, amint az utasok elhagyják a gép fedélzetét és a földi személyzet nagy pontosságot és figyelmet igénylő irányító munkáját. Túravezetőnk kérésére csak nekünk felkapcsolták a futópályák éjszakai fényeit. Lehetőségünk volt megtapasztalni milyen fantasztikus érzés, amikor a fejünk felett harminc méternyi távolságban húz el egy leszálló utasszállító repülőgép. Ámulattal figyeltük a tűzoltóbázis modern tűzoltóautóit, a légiforgalmi irányítótorony szédítő nagyságát. A reptér területén nagyon sok gép várakozott arra, hogy a vírushelyzet elmúltával újra munkába állhasson, a jármű-, és az utasforgalom a régi legyen. Zsuzsa néni mesélt arról is, milyen módon tartják távol a madárrajokat - a baleseteket elkerülendő - a légtértől. Háromórás utunk megkoronázásaként hallhattuk, ahogy egy „parkolópályán” lévő, hamarosan légi forgalomba visszaálló repülőgép hajtóművének tesztelését végezték a szerelők.
A délutánt a repülőtér szomszédságában található Aeroparkban töltöttük. Itt helyet foglalhattunk utasszállító gépek Turista és Business osztályán, beülhettünk a pilótafülkébe és képzeletünk szárnyán messzi országokba, földrészekre utaztunk. A vállalkozó kedvűek néhány perc erejéig igazi repülőgép kapitánnyá válhattak. Repülőgép-szimulátor vezetésével bepillantást nyerhettek a pilóták izgalmas munkájába.
A nap folyamán mindenki remekül érezte magát. Kissé fáradtan, de rengeteg élménnyel, sok új ismerettel gazdagodva tértünk haza.

Bretusné Baráth Lilla of. 

5.b osztály

          Az 5.b osztály a Velencei tóhoz látogatott el. Délelőtt a korzón, a tó partján játszottunk beszélgettünk, sportoltunk, majd délután sárkányhajóztunk a tavon. Igen nagy szél volt, de így még kalandosabb volt a program. A hajózás mindenkinek nagy élmény volt, annak is aki még nem evezett és annak is, aki már gyakorlottabb volt. Egy szép és eseménydús napot töltöttünk együtt.

Weil Adrienn of.

5.c osztály

          Május 28-án vonattal utaztunk az újbudai Bikás parkba. A napot sportpályákon, játszótereken töltöttük. Rengeteget másztunk fára, métáztunk, kosaraztunk vagy akinek kedve volt, sétálgatott a parkban. Együtt meglátogattuk a Somfa cukrászdát két gombóc fagyi erejéig.

Kerényi Gergő of.


6.a osztály

          Ezen a pénteki napon kirándulni mentünk. Most ezt a szép napot fogom részletesen leírni nektek.
Minden gyerek a Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Gimnáziumból, kora reggel (kivételesen) boldogan pattant ki a puha, meleg ágyból. Hiszen egész héten ezt a napot várták! A 6., 8. és a 10. osztályosok már ezt a napot nagyon megérdemeltnek találták, ugyanis ők ezen, és az előző héten is, kompetencia felméréseket írtak. Minden gyerek tudta ebben az éppen 30 esztendős iskolában, hogy e napon kirándulni megyünk. A tanulók miután készen lettek, ki busszal, ki kocsival, ki sétálva elindult az iskolába. Pár osztálynak (köztük a 6. a osztálynak is) az érdi pályaudvarra kellett mennie. Amint kipattantunk a kocsiból (már aki ezzel a járművel utazott), rohantunk a pályaudvarra kis túrahátizsákunkkal. Megkaptuk a jegyünket, melyet szerdáig behoztunk Kati néninek, és mikor megjött a zónázó vonat, mellyel mennünk kellett, felszálltunk rá. A vonaton izgatott beszélgetés következett: mindenki nevetett, boldog volt. Mikor elértük a végállomást (Budapest Déli pályaudvar), leszálltunk. Egy kis sétával odaértünk a villamoshoz, mely elvitt minket oda, ahova szerettünk volna menni.
A Margit-sziget egy nagyon szép hely. Budapest csöndesebb helye. Sok madár röpköd itt, szép a kilátás, és melletted a Duna hömpölyög. Sok virág bújik meg ezen a gyönyörű szigeten. Éttermek sokasága van itt. Azt tudni kell erről a szigetről, hogy IV. Béla lánya, Szent Margit élt itt egy kolostorban. Apja felajánlotta születendő gyermekét Istennek, amennyiben elűzi országunkból a tatárokat.
Mi, mikor megérkeztünk, elsétáltunk a kolostor romjaihoz a párhuzamos osztállyal együtt. Itt egy B osztályos tanuló előadást tartott nekünk Szent Margitról, és a kolostorról. Ezután mindenki arra indult, amerre kedve tartotta. Én pár lánnyal (Bori, Szonja, Dóri, Regi, Flóra, Jázmin, Panni) bringóhintózni indultunk. Sajnos ez a vágyunk nem teljesülhetett, mert csak 14 éves kor felett ülhettünk volna fel. Miután kiszomorkodtuk magunkat, elmentünk a lányokkal ebédelni. Három pokrócot terítettünk le a fűbe, melyen ebédeltünk. Egy árnyékos nagy fa alatt kaptunk helyet. Miután megettük az ebédet, elindultunk felderíteni a Margit-szigetet. Először elmentünk vattacukrot keresni, amit aztán csak később találtunk, de legalább sétáltunk a szigeten egy jót. Regi és Szonja pedig talált egy játszóteret, ahol csúszdázni tudtak. Miután újra találkoztunk, mi lányok, észrevettünk valamit. Pár osztálytársunk (Emese, Kitti, Milán, Balázs és Peti) kisvasutaztak. Ettől rögtön felvidultunk: ha már nem mehetünk a bringóhintón, legalább utazhatunk ezen a remek kisvonaton! Odafutottunk (miután megállt) a vonathoz, fizettünk a jegyért, és beszálltunk. Az első vagon utolsó kabinjában utaztunk. Ez a 30 perces út nagyon jó volt! Jázmin dokumentumfilmet készített, mi pedig beszélgettünk, szelfiztünk, nevettünk. A nagy vidámságban Borinak ki is esett a napszemüvege a vonatból. Egy hangosbemondó, az út közben, folyamatosan mesélt a budapesti szigetről. Sok videó, kép készült erről a vasutazásról! Miután visszaérkeztünk, megköszöntük a néninek, aki a vasutat vezette, hogy elvitt minket. Ezután már csak kis szabadidőnk maradt, melyet azzal töltöttünk, hogy vattacukrot, jégkrémet ettünk.
Nemsokára hazaindultunk. A hazavezető út is vidámsággal, bár már kicsit fáradtabban telt. A villamoson tömeg volt, mivel minden budapesti lakos ment haza a munkájából. Csak kevesen tudtunk leülni egy-egy helyre, amelyet találtunk. Mikor visszaértünk a Déli pályaudvarra, még volt 20 percünk. Ebben a 20 percben aki akart, az vehetett magának pékárut, fagyit. Marci még kakaót is vett magának. Én három barátnőmmel (Regi, Jázmin, Flóra), felváltva tollasoztam. Ez nem volt túl jó ötlet, mivel a pályaudvar zárt volt, és a tollaslabda minduntalan belecsapódott az amúgy is alacsony tetőbe. Mikor megérkezett a vonat, felszálltunk. A vonatút már fáradtabban folyt. A két osztály nagy része hallgatag volt, csak egy-egy ember szólalt meg néha-néha. Miután megérkeztünk Érd Alsó állomásra, mindenki ment a maga útjára, ki kocsival, ki busszal, ki gyalog.
Nagyon jó volt ez a nap! Máskor is szívesen eljönnék akár ide, akár máshova.

Kalmár Kitti és Halmágyi Csenge


6.b osztály

          Májusban az egész osztály nagy örömmel fogadta Zita néni javaslatát: osztálykirándulás alkalmából ellátogattunk a Margitszigetre.
Szokatlan volt, hogy reggel nem az iskolában, hanem a vasútállomás előtt találkoztunk. Körülbelül
nyolckor indultunk el Érd - alsóról a vonattal. Egészen a Déli pályaudvarig utaztunk, ahol átszálltunk a 6-os villamosra, majd pár megálló után egy összekötő hídon keresztül megérkeztünk a Margitszigetre.
Megcsodáltuk a nem üzemelő zenélő szökőkutat, megnéztük még Szent Margit egykori lakóhelyének romjait és pár mondatban megemlékeztünk a magyar lányok védőszentjéről. A beszámoló után mindenki külön 3-8 fős csoportokban felfedezhette az egész szigetet. Nagyon sok gyerek a bringóhintót választotta, akárcsak jómagam, természetesen fagyi kíséretében. Tekerés közben beköszöntünk a kisállatkert lakóinak, s tovább suhantunk.
Jókedv, móka, kacagás, de mindennek sajnos véget vetett a gyülekezés, az azt követő villamosozás, vonatozás. A pályaudvarnál legtöbbünket az egyik szülője várta és csak meséltünk, meséltünk...

Sike Emőke


7.a,b osztály

          A 7.a és 7.b osztály a Velencei- tó felé vette az útirányt 2021.05. 28-án.
A fő cél a Bence hegyi kilátó megmászása volt, ehhez az időjárás is kedvezőnek bizonyult. Hosszú szerpentin út vezetett fel a kilátóig, amelyet 2018-ban építettek a 201m magas Bence hegyen. A 20m magas toronyra 196 lépcső vezet fel. Minden gyerek nagyon jól bírta az oda vezető utat is.
A kilátó tetején borzasztó szél fogadott minket, de ez csak izgalmasabbá tette a programot. Gyönyörű kilátás tárult elénk, messze a pákozdi emlékművet láthattuk, közben alattunk csillogott a tó vize, sok-sok vitorlással, sőt Százhalombatta tornyait is láthattuk.
A tó partján megpihentünk, fagyiztunk, még egy kis mezítláb futkosásra is volt időnk a tó homokos partján. Ez a nap ismét jó alkalom volt az együttlétre, a mozgásra. A program adott volt, a többi már csak a gyerekeken múlott, remélhetőleg mindenki kellemesen érezte magát.

Muskovits Zoltánné of. és Pintér Krisztina of.

8.a osztály

          Utolsó közös osztálykirándulásunkat a csodás Balaton partján töltöttük. Először Tihanyba látogattunk el, ahol gyönyörködtünk a panorámában, sétálgattunk a zegzugos utcákban, meglátogattuk a márvány keresztutat, vettünk néhány emléktárgyat, majd egy néhány kilométeres túrára indultunk a Külső-tó megkerülésével az apáti templomhoz, amely a középkorban épült. Túránk során geoládákat kerestünk nagy izgalommal, örömmel. Ezután újra buszra szálltunk, és Balatonfüredre érkezve a Tagore sétány nevezetességeit néztük meg. A strandon napoztunk, fociztunk, labdáztunk. Kirándulásunk megkoronázásaképpen elsétáltunk Arácsra, a környék legjobb cukrászdájába, ahol mindenki kedvére fagyizhatott.

Harmat Luca of.


8.b osztály

          Ma kivételesen nem az iskolában kezdtük a napot, hanem a Bem téren. Ugyanis ott találkozott az osztály, mert végre elérkezett az osztálykirándulás napja.
Szerencsére az idő kedvezett nekünk, mert az egész nap napos és kellemes volt, így jó kedvűen indultunk el a túránkra Ferenc atyával! Mivel az osztályfőnökünk szeret kirándulni és remek túravezető, ezért tudtuk, hogy izgalmas nap elé nézünk! Célunk a Viaduct meglátogatása volt, Biatorbágyon pizzázással összekötve. 8-kor indultunk neki az útnak. Hegyeken-völgyeken át sétáltunk, hol lassabban, hol gyorsabban, hol zenével, hol zene nélkül. Dél körül elértünk a Viaduct-hoz, amin átsétáltunk és megcsodáltuk a kilátást. Nem messze onnan van egy Pizzéria, ahonnan beszereztük az élelmet. A kiadós ebéd után újra útnak eredtünk – már fáradtabban, de teli gyomorral.
A dimbes-dombos úton oda – és vissza is megcsodálhattuk a gazdag élővilágot, láttunk sok bogarat és egy „őzikét”.
Az osztálykirándulás remekül sikerült, köszönjük a szervezést Ferenc atyának, a kíséretet Mariann néninek és az élményt mindkettejüknek, amivel gazdagabbak lettünk!

Molnár Zsombor

9.a osztály

          Május 27-28-án került sor az osztálykirándulásra, amely kétszer 1 napos lehetett.
Csütörtökön Buda volt a helyszín. Délelőtt az URBANGO szervezésében egy kincskereső, csapatépítő, szabadulószoba jellegű játékban vett részt az osztály. 6 és 7 fős csapatokban kellett több, mint 10 helyszínt megtalálni, az ahhoz kapcsolódó feladatokat elvégezni. Ennek során a Clark Ádám térről a Széll Kálmán térig húzódó területen sétáltak, rohantak, versengtek az osztály tagjai. Az előzetes várakozás szerint így kb. 5 km-es táv várt rájuk, amire 3 óra időtartam tűnt szükségesnek. Egyik csapat esetében sem teljesültek ezek a számok… A táv és az időtartam is több lett (volna). Így az utolsó feladatokra már nem minden csapat találta meg a megoldást, mert a játékot be kellett fejezni. Ennek az oka az volt, hogy sietnünk kellett a libegőhöz. Innét gyönyörű panoráma tárult elénk, mintegy megkoronázva a napot.
Pénteken az egyik kedves Szülő leszállította a bicikliket Velencére, hogy az osztály körbe biciklizhesse a Velencei tavat. Mi vonattal akartunk lejutni a tó partjára, ami végül sikerült is, csak nem Alsóról és nem akkor, amikor szerettünk volna. Ugyanis valami technikai probléma miatt egész egyszerűen nem közlekedett az a vonat, amivel mentünk volna. Így az első programpont a fél órás késés lett aznap. Indulás után nem telt el fél óra, még 3 km utat sem tettünk meg, amikor már a második defekten kellett úrrá lennünk… Sajnos a nap későbbi részében sem úgy történtek a dolgok, ahogy azt elterveztük. Félúton vissza kellett fordulnunk, hogy elvi esély legyen odaérni a tervezett ebédre. Ami nagyon finomnak bizonyult, így az egész nap megítélésében óriási pozitívumnak számított. Ebéd után a fiúk közül páran megmártóztak az ideálisnak nem nevezhető hőmérsékletű vízben, és élvezték a spontán alakult szabadidőt. Hazafele úton már nem kellett megküzdenünk a körülményekkel, szerencsésen visszaért mindenki az iskolához.

Auer Tamás of.

10.a osztály

          Az első napon Eger városába kirándultunk. A hosszú utazást követően kellemes sétával érkeztünk meg az Egri Vár északi kapujához. A vár rengeteg érdekes látnivalót tartogatott számunkra, ezek közül először a kazamatákba jutottunk le. A nap csúcspontját egy múzeumpedagógiai foglalkozás jelentette, ahol Bornemissza Gergely találmányaival ismerkedtünk meg és tüzeslabdát is készítettünk. Végül a hősök termében fejeztük be a vár látogatását és szabad program következett. Az egyéni városnézést követően útra kerekedtünk és visszatértünk Érdre.
          A második napon sportos programot választottunk. A törökbálinti volt téglagyár területére igyekeztünk és paintball harcban vettünk részt. Két csapatban harcoltunk egymás ellen, a piros és a sárga csapat. Külterületen és belterületen is folytak a harcok, néha csak az életek elfogytáig, máskor zászlóért küzdöttünk. Mindannyiunk számára maradandó élményként maradt meg.

Gelencsér Gábor of.


11.a osztály

Ötvenezer lépés Magyarországon

Hogy hol?

Budapesten és a Dunakanyarban: Visegrádon és Nagymaroson.

Mikor?

2021. május 27-én és 28-án, csütörtökön és pénteken.

Az úticélok:

  • Budapesten a Várnegyed, a Várkert Bazár – benne az Új világ született kiállítás és a Nemzeti Galériának otthont adó Budavári Palota;
  • Visegrádon a Királyi Palota, a Salamon-torony, majd a Fellegvár, és végül a nyári bobpálya.

Az emlékek – szavakban:

  • szabadság – jókedv – nevetés – zenehallgatás – hamburger és pizza
  • várak – galéria – festmények – kultúra – panoráma – szép tájak – természet
  • vonat – komp – sok séta – turistajelzés – sár – izomláz és vízhólyag

Az összegzés – néhány mondatban:

„Fárasztó volt, de megérte.”

„Szép helyeken voltunk, és jó volt az osztállyal lenni.”

„Utolsókból lesznek az utolsó előttiek”

„A kisérettségi után nagyon jól jött ez a két intenzív kirándulós nap.”

Reményi Judit of. és a 11.a