Ballagás

Kedves Nyolcadikosok!

Ez nap a Ti ünnepetek, de fontos alkalom osztályfőnökeitek, tanáraitok és szüleitek számára is. Miként a jó kovács a míves fémet formálja műhelyében, úgy formáltak Benneteket is e falak és tanáraitok. Mindig ott voltak előttetek és próbálták mutatni a helyes utat. Hol hevítettek Titeket, hol igazítottak rajtatok. Különösképp tették ezt a hozzátok legközelebb álló, veletek legtöbbet törődő osztályfőnökeitek, alsóban és felsőben egyaránt.

Gondoljatok most hálával mindazokra, akik az elmúlt években segítettek benneteket. Az első tanítónénire, akivel elkezdődtek a hosszú iskolás évek és valamennyi pedagógusra, osztályfőnökre, iskolai dolgozóra, akik tanítottak, neveltek benneteket, azért dolgoztak, hogy szép, tiszta és nyugodt környezetben tanulhassatok.

A munkához azonban tanáraitok nem lettek volna elegek, kellettek a szüleitek is, akik biztosították nektek kezdetektől az otthont, a ház melegét és a támogatást minden tekintetben. Mikor megfáradtatok, mikor talán reménytelenségbe süllyedtetek, ott volt Édesanyátok, Édesapátok, akik kisegítettek Benneteket. Nap mint nap izgultak értetek, iskolába hoztak-vittek, szaladtak vissza az iskolába az otthon felejtett uzsonnával, testnevelés-felszereléssel, történelem atlasszal. Ezt a gondoskodást sikeres tanulással tudjátok meghálálni.

Év elején azt kértük a Szentlélektől, hogy legyen velünk mindennap, adjon nekünk bölcsességet, hogy mindennap úgy tudjunk élni, figyelni, mint ahogy Isten figyel ránk.
Ez itt most nem feltétlenül a búcsú pillanata. Nem búcsúzunk, hiszen vannak, akik maradnak, őket még négy éven át terelgethetjük, segíthetjük őket az érettségire és a felsőoktatásra való felkészülésben.

Raktározzátok el gondosan az együtt megélt élményeket, pillanatokat!

Isten áldjon benneteket, és őrizzen meg titeket!

• Tovább